Ilyen volt a nemzetközi U17-es leány terem tornánk…a backstage-ből

Egy nagy (sport)rendezvény megszervezését az alábbi arányok szerint javallott felosztani: 60% előkészület, 30% lebonyolítás, 10% utómunka.
Nem volt ez másként a magunk mögött hagyott hétvége és egyben 2022-es év – bár nagyon az elején járunk – egyik legfontosabb történésével sem. Ahogyan az Ofella Zoltán klubelnök nyilatkozatából kiderült, a torna alappillérét hivatalos partneregyesületünk a Hellas Verona Women vendéglátása és játéka jelentette volna, azonban az olasz gárda a jelenlegi pandémiás vizsonyok miatt nem szívesen teszi ki labdarúgóit az ilyen rizikós utazásnak. Grandiózus hiányzónk ellenére kijelenhető: eredményes napokat tudhatunk magunk mögött. Külföldi csapataink zavartalanul tudtak készülni a rendezvényre, nem volt problémájuk a határon való átjutással, rendben volt minden szükséges dokumentumuk ahhoz, hogy feddhetetlen részesei legyenek az élménynek – mindezt megelőzte az a jogi aktus, hogy a tornát az országok labdarúgó szövetségeivel engedélyeztette a Magyar Labdarúgó Szövetség, mellyel ténylegesen zöld út bocsátkozott a megvalósíthatóság felé.

Pécsi vendégeinkkel egyetemben egy meghitt, oldott vacsorát is megejtettünk az eperjesi és ungvári csapatok gyűrűjében. A Mecsek leányai példát mutattak sportdiplomáciából: minden résztvevővel – még teljesen ismeretlenül – lepacsiztak, azonnal biztosítva őket arról, hogy a sportbarátság mindennél előbbre való. Már itt elmélyültek a szakmai beszélgetések, eleinte még tolmácskodtunk egymás között, aztán az ukrán és szlovák barátaink szó szerint megtalálták a közös nyelvet és önfeledt dialógusok közepette zárták az esemény előtti éjszakát.

A rendezvény napján érsekújvári kapcsolatunk nyitotta a turai sportcsarnok ajtaját, nem tétlenkedtek tehát ők sem, idejében ott kívántak lenni, akárcsak a Ferencváros gárdája. A beléptetés a hatályos jogszabályoknak megfelelő keretek között zajlott, fegyelmezett, jó közönség gyűlt össze a lelátón, akik megkönnyítették a szervezői apparátus tevékenységét.

Eszményi díjak a helyükön, támogatói felületek elhelyezve, humán erőforrás eligazítva…és micsoda mérkőzések következtek! A körmérkőzések egyik hátrányos hozadéka az, hogy ideje korán eldőlhetnek a torna lényegi kérdései, azonban úgy dukál, ha már ennyien összejöttünk, több nációt felvonultatva, ismerkedjenek meg a csapatok egymás futball kultúrájával. Az előre kisorsolt 15 mérkőzés utolsó harmada hozta a torna igazi sava-borsát. A 10. találkozó előrehozott döntőnek ígérkezett, ugyanis az FTC és a Tatran Presov lányai egyaránt 3-3 megnyert mérkőzéssel a tarsolyukban hangolódtak. A találkozó nem is okozott csalódást: szlovák barátaink egy formás támadással megszerezték a vezetést, azonban a magyar rekordbajnok lányai találtak még egy fokozatot, ugyanis egy felsőkapufás bombával egalizáltak, majd kisvártatva már náluk is volt az előny. Ez a kispálya szépsége. Hiába nyomott az eperjesi alakulat, az eredmény már nem változott, virtuálisan a Fradi kezei közt volt a trófea. Az izgalmak sokáig nem lanyhultak, hiszen az utolsó előtti összecsapáson múlt ki lesz az ezüst, illetve a bronzérmes. A főszereplő ismét a Presov volt azzal az ungvári sportiskolával, akik saját bevallásuk szerint fél éve működnek szervezett keretek között és tanulópénzért fogadták el invitálásunkat. Ez olyannyira jól sikerült neki, hogy 4 meccsel a hátuk mögött 7 pontot gyűjtöttek – mindössze a Ferencvárostól kaptak ki 1-0-ra, ahol a később torna legjobbjának választott Túróczy Anna zseniális egyéni akciógólja jelentette a mérleg nyelvét, majd a pécsiek ellen 20 másodperccel a találkozó vége előtt mentettek pontot egy kiváló mérkőzésen – az eperjesiek pedig a zöld-fehérek elleni kudarc miatt még mindig 9 egységgel álltak. Az ukrán sportiskola csapata tehát csak egy esetleges győzelemmel előzhetett volna. Számunkra hidegzuhanyként érkezett egy szlovák gól a 7. másodpercben, hogy aztán a középkezdés ellentámadásaként el is tüntessék a különbséget. Aki túl lassan pislogott, le is maradt a gólokról. Az egységesebb, szebb és tudatosabb futballt bemutató Tatran hiába próbált meg mindent, a küzdőszellemből, kitartásból és akaraterőből ötösre vizsgázott kárpátaljaiakon nem lelték a fogást, olyannyira, hogy egy női mezőnyben ritkán látható bombafejessel előnybe is kerültek a papíron esélytelenebbnek tűnő ukrán amazonok. Itt sem változott már az állás a továbbiakban, így maradt az örömmámor és kesergés egyik és másik oldal számára. A 15., utolsó mérkőzés az egyéni elismerésekben kérdőjeles pontokat taglalta. Égi Barbara, a Pécsi MFC kiváló labdarúgó játékosa és a korábban megemlített Túróczy Anna külön versenyévé szűkült a gólkirálynői cím eldöntése. Anna 5 gólját már nem tudta gyarapítani, Barbara 4 találattal várta a Nové Zámky elleni tornazárót. A szimpatikus vendégek talán el is fáradtak, ami nem is csoda a hajnali utazást is figyelembe véve s ezen hullámot lovagolta meg a pécsiek 19-ese és klasszikus mesterhármasával nem hagyott kétséget afelől, ki lesz a nap mesterlövésze.

Saját csapatunk, mondhatni jó vendéglátó benyomását kelt(h)ette, erősen szezon eleji formával rukkoltak elő, azonban náluk minden esetben a nagypályás megméretés élvez elsőbbséget.

Mosolygós arcok, elégedett parolák tömkelege várt bennünket a rendezvény zárását követően. Mint tudjuk, aki akar, úgyis talál fogást a szervezésen, még a legprofibb brigád munkája is megkérdőjelezhető bizonyos aspektusokból, ha pedig rosszakaró is keveredik az „ítészek” közé, nincs miről beszélni. A kritikai hangok hála Istennek pozitív vetületben manifesztálódtak, ami a legjobb bizonyítványnak minősül.

Évindításnak meglehetősen nagy falatnak tűnt a feladat, azonban megugrottuk az eleve rezgő lécet is, mely fenn maradt a helyén.

Köszönetünket fejezzük ki Hatvan Város Önkormányzatának, MLSZ Heves megyei Igazgatóságának, Centervill Kft-nek, Apci Hús Kft-nek, JOMA Magyarország Kft-nek, illetve a Lipóti Pékségnek!