Tíz évvel az első, az 1982-es kupamérkőzés után, a hatvani csapat újra összecsapott a Ferencvárossal.
Magyarország nagyot változott közben, az országos kupasorozatot már Magyar Kupának, a mi csapatunkat pedig Hatvan-DEKO-nak hívták. Nem változott viszont az, hogy az ezúttal a legjobb tizenhat közé jutásért vívott találkozón a Ferencváros érkezése futballünnepet jelentett Hatvanban – különösen úgy, hogy a Fradi a „hatvani aranycsapattal”, a város futballtörténetének legerősebb alakulatával találkozott. Az embert próbáló februári hideg ellenére 8000 néző látta a Népkertben (nem ez a nézőcsúcs, 1993 nyarán 9000 szurkoló várta Hatvanban az Újpestet), hogy a megyei bajnokságban szereplő Gesztely, majd az NB II-es, salgótarjáni Salglass legyőzése után, a Nyilasi Tibor által irányított Fradi ellen áll fel Tóth Dénes csapata.
A Nagy Igor – Nyikos József (Hutter Tamás, 84.), Károly József, Krasnyánszki Zoltán, Szabados György – Kelemen Gyula, Gephard Sándor, Gömöri Ottó (Baranyi Miklós, 46.), Orovecz György – Mózner János, Martinenkó László összeállításban játszó csapat kissé megilletődötten kezdte a mérkőzést. A mezőny legjobbjának bizonyuló, végül három találatig jutó Deszatnik Péter már az első, Schneider Gábor pedig a harmadik percben gólt szerzett. A folytatásban magára talált a lelkes hatvani csapat, de a Fradi négygólos előnnyel fordult és az ifjúsági Európa-bajnok Orovecz György csak az 50. percben (miután a kilépő Martinenkót Szekeres Tamás a büntetőterületen belül buktatta) tizenegyesből tudott szépíteni. A második félidő az eredményt tekintve kiegyenlített, a játékot nézve kiegyenlítettebb lett: mindkét csapat két-két gólt szerzett a második negyvenöt percben. A mieink közül a később a válogatottban is bemutatkozott Baranyi Miklóshoz hasonlóan az NB I-es Csepelben, majd a Békéscsabában is szerepelt Krasnyányszki Zoltán fejelte Mózner szögletéből Balogh Tamás kapujába a labdát, míg a Fradi (és a mérkőzés) utolsó gólját szegény Fodor Imre lőtte.
Fotó: Szigeti Tamás/via facebook
