Mint arról beszámoltunk, az Évzáró Ünnepségen az FC Hatvan Jubileumi díjakat és Díszokleveleket adott át az arra érdemeseknek. A Díszoklevelet megkapták az 1993-ban és 1994-ben a feljutásért NB II-es osztályozót játszó csapat tagjai és vezetői – honlapunk közülük a vezetőedzővel, Tóth Dénessel és az egyik labdarúgóval, Szabados Györggyel beszélgetett.
„1976-ban játékosként kerültem Hatvanba, majd hat évnyi játékos-pályafutás után visszatérve aztán először utánpótlás-edző, majd vezetőedző lettem – ecsetelte Tóth Dénes, aki ma a Mátraházi Edzőcentrum vezetője. – Mindenki számára nagy meglepetés volt, hogy kétszer is a 2. helyen végeztünk, ez igazi csapatmunka volt. Az akkori vezetők megteremtették a feltételeket, igaz, a sikerek után sokan elmentek máshová a jobb lehetőségek miatt. Nagy öröm volt újra a csapattal találkozni, feljöttek a szép emlékek.”
„Ugyanúgy tudunk beszélgetni a régi nagy meccsekről és nevetni is, ahogy régen – ezt már Szabados György mondta, aki manapság az MTK női csapatának vezetőedzője. – Nagy dolgok ezek, ezért is jó érzés mindig visszajönni Hatvanba. 1991-től 1997-ig futballoztam a klubban és az akkori nézőszámok ma az NB I-ben is kimagaslóak lennének! Szeretném, ha a hatvani közönség újra átélhetné egyszer ezeket a pillanatokat, ezt a nagy sikert! Ofella Zoltánnal egyébként régi a barátságom és mivel az MTK-nál a női csapat trénere vagyok, az elnök úr a női szakág dolgairól már most tanácsot kért, amelyet természetesen szívesen adok.”
Az Évzárón sor került a hagyományteremtő Jubileumi díj átadására is, amelyet 11, a hatvani labdarúgáshoz szorosan kötődő szakember kapott meg, Közülük honlapunk Blázi Jánossal, Blázi Jánosné Erzsikével és Gömöri Ottóval beszélgetett.
„Meghatódtam az elismerés hallatán és úgy érzem, 43 éven át megdolgoztunk ezért feleségemmel, Erzsikével – mondta meghatódva Blázi János. – A hatvani labdarúgásra feltettem a fiatalságomat, az életemet és nagyon szeretném, ha még egyszer megélnénk egy NB II-es csapatot! Nagyon örülök a mostani fejlődésnek, a műfüves pálya igazán megkönnyíti a dolgunkat.”
„Természetesen én is nagyon szívesen emlékszem vissza az NB II-es sikercsapatunkra és én is bízom benne, hogy újra megélhetjük ezt – vette át a szót Blázi Jánosné Erzsike. – Akkortájt több volt a munkánk is, hiszen volt, hogy dupla edzések voltak, még szombaton is volt tréning, mivel általában vasárnap rendezték a bajnokikat.”„37 éve szolgálom az egyesületet, ettől függetlenül meglepetésként ért a díj – fejtegette Gömöri Ottó. – Nagyon jó volt hallgatni a történelmet és tudni, hogy 1982-tól tevékeny részese voltam a klub históriájának és remélem, hogy minél tovább tudom segíteni az egyesületet. A legszebb pillanat ezalatt az volt, amikor rögtön idekerülésem után megnyertük a megye I-es bajnokságot és Heves megyei gólkirály lettem, de ugyanakkor fájó volt az is, hogy a Magyar Kupában a legjobb 16 közé jutásért rendezett meccsen Dunaújvárosban búcsúztunk. Óriási öröm volt a feljutás is az NB II-be, onnantól kezdődött az FC Hatvan aranykora, de sajnos akkor már nem játszottam itt, hiszen 1992-ben Gyöngyösre igazoltam. Összességében 3 arany-, 2 ezüst- és 2 bronzérmet szereztem a Hatvannal játékos-pályafutásom során, amely 12 évre tehető.”
