Hazatért Veronából az FC Hatvan női szakágának mini küldöttsége, benne az öt lány – Együd Bernadett, Farkas Brigitta, Sátor Szolanzs, Szolomájer Leila és Tóth Ágnes – akik egyesületünk partnerklubjánál, a Hellas Verona Womennél kóstolhattak bele az olasz futballkultúrába, ismerkedhettek a női Serie A-ban szereplő klub csapatainak mindennapjaival. A hazaérkezés után Nagy Gábort, a lányokat elkísérő edzőt faggattuk a tapasztalatokról.
– Csapjunk a közepébe, és nem köntörfalazzunk: hasznos volt a veronai kaland? Túl azon, hogy a közösségi médiumokba kitett posztokból is látszik, a lányok nagyon jól érezték magukat, szakmai szempontból is hasznos volt az utazás, a Veronában töltött szűk hét?
+ Minden ilyen kérdésre határozott igennel felelhetek. Sőt, a teljesebb válaszhoz az is hozzátartozik, hogy nem csak U17-es lányaink, de mi, felnőtt szakemberek is rengeteg olyan tapasztalattal gazdagodtunk, amelyek itthon, hatvanban, mindkét szakág számára fontosak lehetnek a jövőben. Ha nem is a tapasztalatok, de a pozitívumok közé tartozik az is, hogy a látogatás első pillanatától az utolsóig éreztük, az olasz csapat vezetői és játékosai számára is fontos ez a kapcsolat, szívesen látnak minket, hosszú távú együttműködést terveznek.
– Az emlékek felidézését kezdjük a kályhától, pontosabban a keddi megérkezéstől.
+ Az utazás napján még nem edzettek a lányaink, de kint a pályán találkoztunk a Hellas Verona Women U17-es csapatával, a vezetőkkel és azokkal a családokkal, akik vállalták a lányok elszállásolását. Minden lány más családnál, a csapat valamelyik tagjának családjánál lakott és bátran mondhatjuk, hogy ez az egyik legjobb döntés, lehetőség volt. A többségében 16 éves lányok rákényszerültek az önálló kommunikációra, önmaguk elfogadtatására és nyugodtam mondhatom, az angol, vagy éppen a spanyol nyelvet használva, jól helytálltak ezen a területen is. Volt egy messenger- csoportunk, amiben egymással is kommunikáltunk, és már az első este csupa élményről olvashattam, az étkezésről, a vendéglátó családok elkötelezett kedvességéről. Ez utóbbiról szívesen mesélek egy történetet is. Vasárnap mérkőzést játszott a csapat, erre térjünk majd később persze vissza, most azt emelném ki, hogy a hazai mérkőzésen ott voltak a játékosok családjai is, közösen pikniket szerveztek, ki tésztát, ki innivalót, ki süteményt hozott – az egész egy nagy családi program részévé vált, amibe a legteljesebb mértékben befogadták a magyar lányokat is.
– Aligha tévedek, hogy itthon – az élmények mellett – szinte mindenkit az összehasonlítások érdeklik.
+ Egy világszerte jól ismert brandről, a Hellas Veronáról, illetve annak női szakágáról beszélünk. Természetes, hogy sok olyan láttunk, amit irigyelhettünk, ami jó volna, ha nálunk is úgy lenne. Én ezek közül főként a szakmai dolgokat szeretném kiemelni. Úgy fogalmazok, hogy a sikeres működésüknek három alappillére van, a tervszerűség, a szervezettség és a végrehajtás. Mindenki tudja, hogy mi a feladata és azt, de csak azt igyekszik maximálisan végrehajtani. Valamennyi női utánpótlás csapat öt fős stábokkal dolgozik, amelyben a vezetőedző munkáját asszisztensedző, kapusedző, erőnléti edző és fizioterapeuta segíti. Feltűnt, nem csak nekem, a lányoknak is, hogy minden edzésen húsz körüli a létszám és az is szembetűnő, hogy nagy a fegyelem. Persze kamaszok ők is, vidámak, csivitelnek, de onnantól kezdve, hogy megkezdődik a munka, csak az számít, nincs helye másnak. Precízen kidolgozott edzéstervek alapján, gyakran csoportokra bontva edz a csapat, az itthon „megszokottól” lényegesen nagyobb intenzitással.
– Hogyan illeszkedett be az öt hatvani lány ebbe a rendszerbe? Mi az, amiben jók vagyunk és mi az, amiben az olaszok állnak jobban?
+ Helytálltak, jó benyomást keltettek mind az öten. A képességeik, az adottságaik nem maradnak el a veronai lányok mögött, az olasz viszont taktikailag és fizikailag is előttünk járnak. Ez nem csoda, az edzéseken is nagyon sok taktikai jellegű gyakorlatot láttam és valamennyi tréninget egy jó húsz perces fizikai blokk zár le.
– Beszéltünk már róla, vasárnap mérkőzést is játszhattak a mieink, a Hellas Veronában.
+ Nem volt a csapatnak bajnoki mérkőzése a hétvégén, ezért szerveztek egy meccset a náluk szerényebb képességű Tavagnacco ellen. A lányok közül Együd Bernadett, Farkas Brigitta, Sátor Szolanzs és Tóth Ági a kezdőcsapatba került, belső- és szélső védő, középpályás és támadó pozícióba. Mind a négyen jól játszottak, jó benyomást keltettek, Szolanzs és Ági gólt is lőtt. Leila a második félidőt játszotta végig, egy gyengébb csapatban belső védőként, de így legalább sok dolga volt és nem lehetett rá panasz. A mérkőzés tulajdonképpen olyan volt, mint a Veronában töltött egy hét: rengeteg élmény, pozitív megerősítés, motiváció a jövőre.
