Az FC Hatvan női szakágának öt U17-es játékosa – Együd Bernadett, Farkas Brigitta, Sátor Szolanzs, Szolomájer Leila és Tóth Ágnes – a két klub közötti együttműködésnek köszönhetően, egy hetet tölthet el Veronában, partnerünk, a Hellas Verona Women vendégeként. A lányok eddig négyszer edzettek a női Serie A-ban szereplő HVW hasonló korosztályú, U17-es csapatával és vasárnap pályára is léphetnek a Tavagnacco elleni, felkészülési mérkőzésen. Először erről faggattuk Tóth Ágnest, Farkas Brigittát és Szolomájer Leilát, akik lelkesen meséltek élményeikről.
– A hétvégén a veronaiaknak nincsen bajnoki mérkőzése, így azután azért, hogy ne törjön meg a csapat lendülete, no meg, hogy nekünk is kedvezzenek, lekötöttek egy meccset a Tavagnacco ellen. Természetesen izgalommal várjuk valamennyien, érdekes lesz egy másik ország csapatában játszani.
+ Adódik a kérdés, hogyan kommunikáltok a lányokkal, illetve az edzőkkel?
– Angolul. Azt is mondhatom, hogy ilyenkor ébred rá az ember, hogy érdemes figyelni az otthoni angol órákon, nagy segítséget jelent, hogy igazából nincs gondunk azzal, hogy megértessük magunkat, illetve, hogy megértsük azt, amit az edző nekünk mond. Sőt, ez a pár nap is elég volt ahhoz, hogy megtanuljunk néhány olasz kifejezést. Azt persze egyikünk sem állítaná, hogy tudunk olaszul, de van, amit megértünk, főként a pályán.
+ Ha jól tudom, családoknál laktok.
– Igen, miután öten vagyunk, a veronai csapat öt játékosa vállalta, hogy a családjával „befogad” minket erre a hétre. Nagyon jó, hogy ez így van, jó fejek a lányok, hamar összebarátkoztunk és biztos, hogy a kapcsolat megmarad azután is majd, ha hazamegyünk. Az is jó, hogy miután egyesével lakunk egy-egy családnál, „rákényszerülünk” arra, hogy mindannyian magunk kommunikáljunk.
+ Mi az, ami leginkább tetszik, illetve nem tetszik Veronában?
– Talán meglepő, de az otthoni pályák jobbak annál, mint amilyenen itt edzünk a lányokkal. Először meglepő volt, de már megszoktuk, hogy amikor a játékosok megérkeznek az edzésre, leadják a telefonjaikat. Alkalmazkodtunk, mi is odaadtuk Gábor bácsinak a miénket. Az nagyon tetszik, mekkora az edzéslétszámuk, húsz lány jön minden tréningre. A csapat erős, elég gyorsan gondolkodnak, döntenek a játékosok a különböző játékszituációkban és talán a párharcokban is erősebbek. Mi viszont képzettebbek vagyunk és összességében azért nem lógunk ki, „beférünk” az itteni csapatba. Nagyon ízlenek az itteni ételek, és a város és a környéke, főként a Garda tó, nagyon szép.
