A hatvani futball aranykorát a 90-es évek első fele jelenti, amikor csapatunk két esztendőben (1993-ben és 1994-ben) is az NB I kapujában állt. A Hatvani KVSC utódjaként szereplő, 1992-ben megalapított FC Hatvan az 1992/93-as bajnoki idényben az NB II Keleti csoportjának 2. helyén végzett a Debreceni VSC mögött és ezzel oda-visszavágós osztályozós párharcot játszhatott az Újpesttel az NB I-be kerülésért! Az Újpesten megrendezett első mérkőzésen csapatunk 0–0-s döntetlent ért el, majd a visszavágón sajnos 2–1-es vereséget szenvedett. Az FC Hatvan csapatkapitánya akkor a klubnál összesen hat évet eltöltő Szabados György volt, aki honlapunknak lelkesen és érzelemdúsan emlékezett a párharcra.
„Nagyon komoly meccseket játszottunk az Újpesttel és nagyon közel álltunk ahhoz, hogy történelmet írjunk Hatvanban – vágott bele a napjainkban a Taksony szakmai igazgatójaként és a Dány vezetőedzőjeként dolgozó tréner. – A semmiből jöttünk és majdnem „valakik” lettünk! Végig egyenrangú partnerei voltunk a lila-fehéreknek és nüanszok döntöttek arról, hogy melyik csapaté lett az NB I-es tagság. Úgy vélem, végül a nagyobb élvonalbeli rutin és a szerencse döntötte el ezt a kérdést. Már az első meccsen, az odavágón, Újpesten megvoltak a lehetőségeink arra, hogy eredményesek legyünk. A 0–0 nem volt rossz eredmény, aztán a visszavágón az Újpest megszerezte a vezetést. Nekünk támadni kellett, Mózner János góljával sikerült is egyenlítenünk, majd volt egy ordító nagy gólhelyzetünk, de Nyikos József 8 méterről Borsos Vilmosba lőtte a labdát! Ha azt a ziccert belőjük, úgy érzem, mi jutottunk volna fel! Sajnos a 90. percben Tiefenbach Tamás megszerezte a lila-fehérek győztes találatát. Természetesen nagy volt a csalódottság, hiszen nálunk mindenki a legjobbat hozta ki magából. A szurkolók a játékunk miatt nem voltak csalódottak, az eredmény miatt annál inkább – ráadásul egy évvel később ismét osztályozót játszhattunk a Sopron ellen, és akkor is minimális volt a különbség a két csapat között. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy abban az Újpestben bőségesen voltak válogatott játékosok, mi pedig meglepetésre „csúsztunk oda” az NB II második helyére, több olyan játékossal, akikről korábban már lemondtak, aztán pedig nálunk kivirágoztak! Összességében elmondhatom erről az időszakról, hogy sikerünk titka az volt, hogy a közösségünk nagyon erősnek bizonyult, nem az anyagiak játszották a főszerepet, illetve ott állt mögöttünk a város és egy lelkes szurkolótábor. Ma is nagyon büszke vagyok arra, hogy ennek a közösségnek a tagja lehettem.
Hogy mit várok a szombati FC Hatvan–Újpest FC MK-mérkőzéstől? Úgy vélem, hogy most kicsit nagyobb a különbség a két csapat között, mint a mi időnkben volt, de ügyes taktikával, lelkesen játszva nem lehetetlen a jó eredmény elérése. Ha a hatvani fiúk magas fordulatszámon tudnak pörögni, akkor egy mérkőzésen bármi előfordulhat és megszorongathatják az Újpestet! A mai fiataloknak pedig azt kívánom, hogy éljenek át a miénkhez hasonló élményeket és legyenek nagyon eltökéltek, hogy ilyen eredményeket érhetnek el!”
OSZTÁLYOZÓ MÉRKŐZÉS AZ NB I-BE JUTÁSÉRT
1. MÉRKŐZÉS
Újpesti TE–FC Hatvan 0–0
1993. június 27., Budapest, Megyeri úti stadion, 5000 néző. Vezette: Molnár L. (Bay, Kiss G.)
Újpesti TE: Borsos – Szőny – Tomka, Molnár – Belvon (Szanyó, 76.), Füzesi, Véber, Szlezák – Tiefenbach, Rosu (Miovecz, 58.), Kecskés. Vezetőedző: Garami József
FC Hatvan: Nagy I. – Károly – Nyikos, Krasnyánszky, Szabados Gy. – Baranyai, Tuifel, Kelemen (Cseresznyik, 90.), Gephard – Biró (Martinenko, 88.), Mogyorós. Vezetőedző: Tóth Dénes
2. MÉRKŐZÉS
FC Hatvan–Újpesti TE 1–2 (0-0)
1993. június 30, Hatvan, Népkert Sporttelep, 8000 néző. Vezette: Varga S. (Varga L., Szabó J.)
FC Hatvan: Nagy I. – Károly – Nyikos, Krasnyánszky, Szabados Gy. – Baranyai (Martinenko 64.), Tuifel, Gephard, Mogyorós (Kelemen 76.) – Biró, Mózner. Vezetőedző: Tóth Dénes
Újpest TE: Borsos – Aczél – Molnár, Szlezák – Tomka, Miovecz (Füzesi, a szünetben), Véber, Cantona, Kecskék – Belvon, Tiefenbach (Szőny, 90+1.). Vezetőedző: Garami József
GÓLSZERZŐ: Mózner (78), ill. Véber (53.), Tiefenbach (90.)
BÁRKÁNYI ARNOLD ÉS TÖRÖK LÁSZLÓ IS ÖRÜL AZ ÚJPESTNEK
Csapatunk egyik legjobb formában futballozó játékosa, Bárkányi Arnold gyerekkora óta nagy Újpest-szurkolónak vallja magát, azonban természetesen a szombati meccsen az FC Hatvan sikeréért tesz meg mindent.
„Természetesen örömmel töltött el, hogy egy ekkora tradíciókkal rendelkező klubbal játszhatunk és ellenük mutathatjuk meg magunkat – mondta Bárkányi. – Vélhetően sokkal több szurkoló előtt futballozhatunk majd, mint amihez hozzá vagyunk szokva. Egyébként 2002 óta tartom magam az újpesti klub szimpatizánsának, ekkor kerültem ifistaként a klub U15-ös csapatához. Aki ebben a csapatban lehetőséget kap, az mindig Újpest-szurkoló marad! Velem is így történt ez, így a mai napig követem a klub életét.”
Csapatunk vezetőedzője, Török László szintén örül annak, hogy egy ilyen patinás csapatot kaptunk ellenfélnek, mint az Újpest FC.
„Ilyen esetben, amikor bárki összekerülhet bárkivel, akkor a gondolatom az, hogy minél nagyobb és patinás klubot kapjon ellenfélnek a csapat – ecsetelte Török László. – Elsősorban itt két kiemeltre, a Ferencvárosra és az Újpestre gondolok. Mi kifogtuk az egyiket, aminek nagyon örülünk. Lehet játszani a továbbiakban még 2–3–4 fordulót kevésbé patinás együttesek ellen, de arra senki nem fog emlékezni, azonban egy Újpest–Hatvanra annál inkább! Remélem, hogy sokan ki fognak látogatni a mérkőzésre és minél többen megismerik az FC Hatvan csapatát is. Szeretnénk egy jó mérkőzést játszani, úgy vélem, hogy edzőnek és játékosnak egyaránt nagy dolog egy ilyen együttes ellen játszani. Az biztos, hogy mindenki pluszmotivációval fog pályára lépni. Nekem már játékosként megadatott ez, és az tudja igazán átérezni, aki pályára lép, de szurkolóként is különleges érzéseket vált ki egy ilyen találkozó. Természetesen rendelkezünk pályahitelesítéssel, így a Magyar Kupa-mérkőzést is a fű 2-es pályán játsszuk le.”
