Az elmúlt években még nem volt példa arra, hogy csak a gólok mintegy felét mutassák meg – most ez történt klubunk évzáróján, amelyet már nyolcadik alkalommal tartottunk a hatvani Széchenyi Zsigmond Vadászati Múzeum Nagy Endre Rendezvénytermében. No, nem azért, mert a többi találat csúnya lett volna, de a hatvanötből harminc találat levetítése is tíz percet vett igénybe. Utánpótlás-játékosaink minden gólt örömujjongással fogadtak – persze volt ok az ünneplésre, hiszen a megyei I. osztályban szereplő felnőtt csapatunk magabiztosan, nyolc pont előnnyel vezeti a bajnokságot. Horváth Richárd, Hatvan város polgármestere ki is fejtette, hogy a képviselő-testületben mindig parázs vita zajlik az FC Hatvanról, de ők rendületlenül segítik az egyesületet és tudják, hogy minden sikeres pályázattal a klub mellett a városi vagyon is gyarapodik. A város vezetője hozzátette, hogy mindenkire szükség van az utánpótlás-nevelés során és ők nagyon büszkék a lánycsapatokra is. „Váljanak valóra az álmok!” – zárta sorait a polgármester.
„Bízzanak a klubban!” – ezt pedig az ifjú labdarúgók szüleitől Ofella Zoltán kérte, aki kissé a hitet hiányolta. Klubunk elnöke szerint a szellemi tőke és a létszám már megfelelő az egyesületnél, de erős bizalom is szükségeltetik, ezért nem szabad visszafogni a gyerekeket – az utánpótlás-nevelő munka eredményét az NB I-ben is futballozó Gohér Gergő és Zachán Péter kinevelésében láthatjuk. Az elnök önkritikusan elismerte, hogy a 2018-as célkitűzés nem teljesült maradéktalanul, hiszen a felnőtt csapat nem tudott visszajutni az NB III-ba, most azonban a megfelelő hozzáállás és szakértelem elég lehet a cél eléréséhez. Ofella Zoltán hozzátette, hogy a Bozsik-programban az esztendőben a legjobbak között voltunk és sikeres a női szakág is. A támogatások által önbizalmat nyertünk az utóbbi években, jó érzés, hogy amikor az egyesület kér valamit, szinte mindig megkapja. Az önkormányzat 2011 óta teljes mellszélességgel az FC Hatvan mellett áll.
Sipos Jenő, az MLSZ szóvivője szerint a magyar futball felemás évet zárt nemzetközi színtéren. Az EB-sorsolás tekintetében bizakodhatunk, de az utánpótlás kérdése legalább olyan fontos, hiszen több mint 114 ezer gyermek rúgja a labdát országos szinten. Látja, hogy Hatvanban is épül-szépül az infrastruktúra, amelyhez gratulált.
A korábbi válogatott kapus, Szendrei József a küzdelem fontosságát emelte ki, azt, hogy az élsportért keményen meg kell dolgozni – ő is ezt tette pályafutása során.
Az est során szokás szerint kiosztották a legjobbaknak járó díjakat, ebben a meghívott vendégek közül többek között Sipos Jenő, az MLSZ szóvivője, Szendrei József, a magyar válogatott, illetve a spanyol Cádiz és a Málaga korábbi kapusa, Vatai Attila a Honvéd-MFA régió-vezetője, Juhász János hatvani rendőrkapitány, Ádám Zoltán szakosztályvezető és Dr. Dénes András, az MLSZ női szakágának vezetője segédkezett. Az utánpótlás-csapatoknál a legjobb teljesítményt nyújtó ifjút és leányt, illetve a legszorgalmasabb játékost díjazták, míg a felnőtteknél a házi gólkirály és a legjobb játékos kapott elismerést – előbbit a 28 találatot szerző támadó, Simon Mátyás lett, utóbbit a jobbhátvéd Purzsa Máté kapta meg.
A műsort a Gesztenyéskert óvoda gyermekeinek műsora, illetve az ecsédi Kiskacus néptánccsoport produkciója színesítette. A sok támogatás elismeréseként első ízben különdíjak átadására is sor került: a Hatvani labdarúgásért díjat Hatvan önkormányzata, míg a Díszoklevelet Karácsony Gábor korábbi játékos kapta meg. A gyermekek legnagyobb örömére a – futballnyelven szólva – hajrában egy különleges tombolahúzás történt, több fiatal labdarúgó az MTK, a Honvéd, Vidi és az MLSZ ajándékcsomagjával gazdagodott. Az FC Hatvan indulójára végezetül Kondek Zsolt képviselő kezdett rá, az éneklésbe még Ofella Zoltán klubelnök is bekapcsolódott.
„Nagyon szívesen tettem eleget Ofella Zoltán meghívásának, kedves ünnepség volt – fejtegette honlapunknak az egyik díszvendég, a Joma Magyarország igazgatója, Szendrei József. – Azért a küzdelmet emeltem ki a beszédemben, mert Szolnokról és Nyíregyházáról én is ezáltal jutottam el előbb Újpestre, így lettem az év kapusa itthon, majd így jutottam el Spanyolországba, ahol a Málagánál (itt Kubala László volt az edzőm) és a Cádiznál évekig első számú kapus voltam úgy, hogy akkor még csak 2 külföldi játékos lehetett a pályán. A drukkerek rajongtak értem és még hosszú évek után is megismernek – három éve kint voltam egy Málaga-meccsen, egy apuka meglátott és a gyerekének azt kiabálta rám mutatva, hogy “Vele jutottunk fel az első osztályba!” A Cádizzal a legnagyobb sikert az jelentette, hogy a Johan Cruyff-féle Barcelonát otthon 4–0-ra megvertük, valahogy a Real Madrid ellen azonban mindig nehezebb volt játszani, a Bernabeu-stadionban pláne, ahol a különleges atmoszféra, a királyi miliő megbénított minket. Az utódokról csak annyit, hogy Megyeri Balázsban sajnos nem volt elég munka, hogy a madridi Getafe első számú kapus legyen, a Németországban védő Gulácsi Pétert azonban Lipcsében jól felépítették, pedig korábban azt hittem, eltűnik.”
Fotó: Nagy-Dobos Eszter
