Történet

Az

FC HATVAN

és elődjeinek

rövid története

1939 – 2012

 

A KEZDETEKTŐL A ’70-ES ÉVEK VÉGÉIG

(1947 – 1980)

A Hatvani Kinizsi Sportkör története

1947-ben, a II. világháború után a városi cukorgyár úgy döntött, létrehozza egyesületét, a Hatvani Cukorgyári SE-t. A felszabadulást követő években leginkább a sportmozgalmak újjászervezése okoz problémát. Éppen ezért a szocialista mozgalom berkein belül, a 3 éves terv keretében a Hatvani Cukorgyári SE egyesületéből létrehozzák a Hatvani Kinizsi Sportkört, mely a gyárak mellett a város támogatását is élvezte.

A Hatvani Kinizsi első két évében az ÉLASZ osztályaiban szerepel, majd a szövetség megszűntetésével, és a megyei szövetségek létrejöttével 1951-ben elindítják a megyei I. osztályt. Ebben az osztályban 14 idényt húz le zsinórban a még gyermekéveiben járó egyesület, ám a fejlődés évről évre mutatkozik.

1951-ben 10., 1952-ben pedig a 7. helyet sikerül elérnie, majd a következő évben a Hatvani Lokomotív, a Petőfibánya és az Egri Vasas mögött a 4. hely a végállomás.

Ám innentől kezdve hét évig nem sikerül a legjobb ötbe kerülnie, sorozatban a 7., 9., 8., 10., kétszer a 9., majd 1960/61-ben a 10. helyen végez. Ekkorra már érezte az egyesület és a város vezetése is, hogy reformokra van szükség.

1960-ban rendezték meg az ET ülését, amelyen maga Baróti Lajos szövetségi kapitány is részt vett. Ezen a megbeszélésen tárgyalják a hatvani csapatok eredménytelenségének legfőbb okait, kiváltképp az utánpótlás-nevelés hiányát is. 1961. február 27-én ezt az okot állapította meg a hatvani Járási Labdarúgó Szövetség is, s innentől kezdve leginkább a fiatalok nevelésére fektetik a hangsúlyt.

Hogy a problémák feltárása mennyire sikerült, az a hatvani csapatok közül leginkább a Kinizsinél érezteti hatását. Már a következő, 1961/62-es idényben sikerül felzárkóznia a legjobb négybe, a következő szezonban pedig csak a jobb erőket képviselő Honvéd Zalka SE előzi meg.

Az 1963 őszi, átmeneti bajnokságban ugyan egy hellyel hátrébb végez /igaz, 26 ponttal, csak rosszabb gólkülönbségével szorult a harmadik helyre az Egri Dózsa II. csapatával szemben, míg a bajnok Rózsaszentmárton csak 2 ponttal lett jobb náluk/, érezni lehetett, hogy hamarosan nagy siker várható.

Ugyanis az 1970/71-es szezonban ismét elkerüli a kiesést (13.), ellenben a többi hatvani csapattal, kik a következő szezontól a megye I. osztályban szerepelnek.

Ezzel átveszi a vezető szerepet a város futballcsapatai között. Mint városi sportkör, jelentős anyagi támogatást is élvez, így pl.: 1971-ben a Konzervgyár112.000, aCukorgyár pedig 41.000 forintot biztosított az éves költségvetéshez. A vasútéhoz hasonlóan a sporttelep is szépen fejlődik, évenként szinte újabb és újabb létesítményekkel gyarapodik. 1969 májusában készült el az öltöző épület, és 1971-ben kezdték meg az 1500 főre tervezett lelátó építését /1972-re el is készült, s az atlétikai pályát is korszerűsítették/. A Kinizsi sportkör tehát minden technikai adottsággal rendelkezett ahhoz, hogy sportolóik kitűnő eredményeket érjenek el.

Ez meglátszik a labdarúgó csapaton is. Az 1971/72-es szezonban sikerül javítaniuk teljesítményükön, s a 7. helyen végeznek, majd egy év múlva, fennállásuk addigi legsikeresebb idényét produkálják: a 4. hellyel Heves megye legjobb csapataként végez, úgy, hogy csak rosszabb gólkülönbségével marad le a 2. helyről.

Ám a következő szezonban érthetetlenül rosszul szerepel a gárda, a 9. fordulót követően csak a 15. helyen áll a Kinizsi, mindössze az Ózdvidéki Bányászt megelőzve. Sőt az őszi fordulókat követően az utolsó helyre szorul vissza, mely előre vetíti a kiesés veszélyét. Az ekkor már gazdasági sportvezetőként az egyesületnél dolgozó Rácz Sándor elmondása szerint a rossz szereplés oka, hogy négy meghatározó játékos elvesztése mellett a csapatot folyamatos sérülések kísérik. 1974 tavaszán ugyan javít pozícióján /a végén 14. lett/, ám miután az OTSH a következő szezonra átszervezte a bajnokságot, és csökkentették az NB III létszámát, javuló eredményei ellenére is kiestek /ennek oka, hogy bár a MÁV HAC éppen ekkor megnyerte a megyei I. osztályú bajnokságot, mégsem léphetett az NB III., s ez által a Kinizsi helyére/. Az 1974/75-ös idényben tehát mindhárom hatvani csapat a megye I. osztályban szerepel. A legjobban természetesen a Kinizsi, mely ebben az idényben még csak a 6. helyen végez, ám egy évvel később már sikerül megszereznie a bajnoki címet, s ezzel visszakerül az NB III-ba.

Ám ez csak egy idényig tartott. Az 1976/77-es szezonban 36 mérkőzésből csupán 7-et tud megnyerni, 11-szer ikszel, s 18-szor hagyja el pont nélkül a pályát. Még rosszabb teljesítménynek számít, hogy csupán 25 gólt sikerült lőniük, de ez mellett 57-et kaptak, a szerzett 25 pont pedig csak a 18. helyre volt elég, ami a kiesést jelentette.

Az 1977/78-as szezonban ismét a megye I. osztályban találjuk a Hatvani Kinizsit, s bár az élcsapatok között szerepel, nem sikerül megszereznie a bajnoki címet, mint ahogy a következő idényekben sem /kétszer 3., majd a 2. helyen végez/.

Ekkor már a város vezetése – a hatvani csapatok eredményességének javítása érdekében – úgy dönt: „egységben az erő” címszóval az egyesületek összevonását helyezi kilátásba, és egy szervező bizottság felállításával kidolgozásra kerülnek a jövő egyesületének tervei. 1980 nyarán megszületik a döntés: a két nagy polgári egyesületet /Hatvani Kinizsi, MÁV HAC/ összevonták, melléjük csapódott az ÁFÉSZ Vörös Meteor és a Spartacus, az új egyesület pedig a Hatvani Kinizsi Vasutas Sport Club nevet kapja.

„AZOK A CSODÁLATOS ’80-AS ÉVEK”

(1980 – 1992)

A Hatvani Kinizsi Vasutas Sport Club története

A HKVSC értelemszerűen a város, sőt, a megye egyik legkorszerűbb sportlétesítményére, a Kinizsire helyezi székhelyét. Megválasztották az egyesület vezetőit is: Angeli József társadalmi elnök, Kláben György ügyvezető elnök, Rácz Sándor labdarúgó-szakosztály elnök, Sáfrán János szakosztály-vezető és Szendi László technikai vezető. A szakmai részt Gál Béla vezetőedző és Treiber Rudolf végezte. A jobb teljesítményt nyújtó játékosokat megtartották, s melléjük a Ferencvárosból, a Vasaból, a DVTK-ból, a Volán SC-ből, Egerből és Gyöngyösből igazoltak játékosokat.

A változás rögtön érezteti hatását: már az első idényében, 1980/81-ben megnyeri a megye I. osztályú bajnokságot, s mellé az MNK megyei kupáját. Azonban ekkortájt ismét bevezetik az NB III-at, így a másodosztályú tagságra még várniuk kellett. Igaz, nem sokáig.

1981/82-ben a HKVSC nagyszerűen szerepel a harmadosztályban, csupán rosszabb gólkülönbségének „köszönhetően” szorul a 2. helyre.

A következő idényekben is az élbolyban szerepel, 1982/83-ban a 3., majd ezt követően az 5. és a 2. helyen végez. A siker azonban sehogy sem akar összejönni. Az 1985/86 és 1986/87-es szezonban megtorpanni látszik a menetelés, mivel előbb a 7., majd a 11. helyen végez, sokan ekkor már lemondanak a másodosztályú szereplésről.

Ám a következő idényben összekapja magát a gárda, az ősz során mindössze háromszor szenvednek vereséget, a tavaszt viszont veretlenül zárták. A 30 mérkőzésből 16-szor győztek és 11-szer ikszeltek, 60-31-es gólarány /ebből 28 rúgott góllal a Videotonból visszatérő Gömöri Ottó lett a gólkirály/ mellett 43 pontot szereztek, ami elég volt a bajnoki címhez. Harminc év után ismét NB II-es csapata van Hatvannak! Ekkor már Treiber Rudolf volt a vezetőedző, mellette Ács János dolgozott segítőként.

Az 1988/89-es NB II. Keleti csoportja kissé érdekes lebonyolításban zajlott: a döntetlen után 11-es rúgások következtek, az így megszerzett győzelem 2, a vesztesnek 1 pont járt. A rendes játékidőben elért győzelem 3 pontot ért.

Hogy ez miatt, vagy nem, tény, hogy a HKVSC nem tudott bennmaradni a másodosztályban – egyelőre. A következő idényben ugyanis sikerül ismét megnyernie az NB III-at, s visszakerülni az NB II-be.

Az 1990/91-es szezont Hatvani DEKO SE néven viszi végig, ekkor már sikerül megmaradnia a másodosztályban (13.), majd a következő idényben (ismét HKVSC néven) már a 6. helyen végez. Ám ez volt az egyesített egyesület utolsó éve.

A rendszerváltás okozta változások kihatnak a sportegyesületekre is. Az állam, illetve az önkormányzat egyre inkább visszaszorítja a támogatást a sporttól. Hatvanban a HKVSC működtetése egyre nehezebbé válik, ehhez jöttek még a különcködések, miszerint a magánvállalkozók már nem igazán akartak az egész egyesületre pénzt áldozni, leginkább csak szakosztályokat akartak támogatni. Érezni lehetett, hogy hamarosan szétválnak a különböző sportágak.

A labdarúgó-szakosztály is egyre inkább a kiutat kereste. Ugyan még létezett a HKVSC, viszont már kialakulóban volt egy külön működő labdarúgó egyesület terve. Ám ahhoz, hogy ez létrejöjjön a valóságban is, úgy, hogy az NB II-es tagság megmaradjon, a HKVSC-nek meg kellett szűnnie.

Erre azért volt szükség, mert ha a labdarúgó szakosztály csak simán kilép a sportegyesületből, akkor alacsonyabb osztályban kellett volna folytatnia működését, mivel az NB II-es licencjog a HKVSC-t illette.

„ÁLÉÉÉ, SÁRGA – KÉK!!!”

(1992 – NAPJAINKIG)

Az FC Hatvan története

A HKVSC megszűnése 1992-ben meg is történt, a labdarúgó szakosztály, mint új egyesület, FC Hatvan néven működik tovább /ezért van 1992 az alapítási évben/, nem is akárhogy!

Már első idényében, 1992/93-ban sikerül megszereznie a 2. helyet a Debreceni VSC mögött, s osztályozót játszhatott az Újpesttel az NB I-be kerülésért. Íme a két mérkőzés jegyzőkönyve:

1993. június 27., Budapest, Megyeri úti stadion, 5000 néző.

Vezette: Molnár L. (Bay, Kiss G.)

Újpest TE – FC Hatvan 0 – 0

Újpest TE: Borsos – Szőny – Tomka, Molnár – Belvon (76 Szanyó), Füzesi, Véber, Szlezák – Tiefenbach, Rosu (58 Miovecz), Kecskés. Vezetőedző: Garami József.

FC Hatvan: Nagy – Károly – Nyikos, Krasnyánszky, Szabados – Baranyai, Tuifel, Kelemen (90 Cseresznyik), Gephard – Biró (88 Martinenko), Mogyorós. Vezetőedző: Tóth Dénes.

1993. június 30, Hatvan, Népkert Sporttelep, 8000 néző

Vezette: Varga S. (Varga L., Szabó J.)

FC Hatvan – Újpest TE Budapest 1 – 2 (0-0)

0-1 Véber 53, 1-1 Mózner 78, 1-2 Tiefenbach 90

FC Hatvan: Nagy – Károly – Nyikos, Krasnyánszky, Szabados – Baranyai (64 Martinenko), Tuifel, Gephard, Mogyorós (76 Kelemén) – Biró, Mózner. Vezetőedző: Tóth Dénes.

Újpest TE: Borsos – Aczél – Molnár, Szlezák – Tomka, Miovecz (46 Füzesi), Véber, Cantona, Kecskék – Belvon, Tiefenbach (90+1 Szőny). Vezetőedző: Garami József.

A feljutás tehát nem sikerült, ám ez nem vetette vissza a csapatot a következő idényben sem. Sőt, talán még jobban szerepelt, ugyanis ismét a 2. helyen végzett, csupán 2 ponttal maradt le a győztes Stadler mögött. Ismét osztályozót játszhatott az NB I-be jutásért, ezúttal az EMDSZ Sopronon kellett volna túljutnia. Érdekessége a szezonnak, hogy a hatvani pályát a REAC elleni mérkőzésen történt rendbontás miatt az MLSZ fegyelmi bizottsága betiltotta, így a hazai mérkőzést Selypen volt kénytelen lejátszani az FC Hatvan:

1994. június 18., Sopron, 11000 néző

Vezette: Stamler (Juhos, Ring)

EMDSZ-Sopron LC – FC Hatvan 2 – 0 (1-0)

1-0 Chiratcu 10, 2-0 Horváth B. 80

EMDSZ-Sopron LC: Michram – Udvardi – Katona, Varsányi, Árpási, Szantó (58 Deák), Nagy J., Majoros – Borsos (75 Horváth B.), Chiratcu, Korsós. Vezetőedző: Győrfy László.

FC Hatvan: Nagy J. – Fekete, Károly, Tuifel, Szabados – Nyikos (46 Cseresznyik), Bánföldi, Gephardt, Orovecz, Nagy T. – Mózner (75 Burzi). Vezetőedző: Tóth Dénes.

1994. június 26., Selyp, 2500 néző

Vezette: Varga (Lettrich, Kiss)

FC Hatvan – EMDSZ-Sopron LC 2 – 0 (1-0, 2-0, 2-0), tizenegyesek: 4 -2 a Sopron javára.

1-0 Bánföldi 40, 2-0 Orovecz 51

FC Hatvan: Nagy J. – Fekete, Károly, Tuifel, Szabados – Nagy T. (64 Kelemen), Tuifel, Gephardt, Orovecz, Cseresznyik (96 Nyikos) – Bánföldi, Mózner. Vezetőedző: Tóth Dénes.

EMDSZ-Sopron LC: Michram – Nagy J. – Katona, Árpási – Varsányi, Chiratcu, Deák, Szántó (80 Varga), Kovács L. (113 Korsós), Majoros – Ördög. Vezetőedző: Győrfy László.

Az FC Hatvan tehát nem tudta kiharcolni az első osztályba jutást, ám azt senki sem gondolta, hogy ez a két év lesz az egyesület aranykora.

Ugyanis a várttal ellentétben a csapat nagyon rosszul szerepelt az 1994/95-ös idényben. A nyitó fordulóban ugyan még győzött a csapat (Tiszavasvári, 2-0), de a folytatásban sorra hullajtották el a pontokat. Nem is volt meglepő, hogy az ősz végén csak a 14., kiesést jelentő helyen tanyázott a gárda. A tavaszi folytatásban javítani tudott Tóth Dénes együttese, s így végül a 10. helyen zárták a bajnoki véget. Tulajdonképpen már érződik, az egyesület anyagi helyzete egyre rosszabb, amennyiben nem talál befektetőt, előbb-utóbb tönkremegy.

A következő idényben is nagyon gyenge őszi szezont produkál az FC Hatvan (11 pont), viszont tavasszal sikerül ismét felülmúlnia teljesítményét (23 pont), így sikerült a 10. helyre kapaszkodnia.

1996/97-ben ismét a 10. helyen végez 36 ponttal, a következő szezonban viszont a kieső 14. helyre csúszott vissza az immáron harmadosztályként minősülő NB II-ben /az MLSZ az NB I mögé beépítette az NB I/B-t/. Szerencséjére a visszalépők miatt maradhatott a harmadosztályban.

Még 1997 nyarán veszi át az edzői irányítást Fodor Imre, az egykori többszörös magyar bajnok és válogatott labdarúgó, aki pályafutása során megjárta a Honvédot és a Ferencvárost is.

Az MLSZ 1998/99-re átszervezte a bajnoki rendszert, az NB I-et Professzionális Nemzeti Bajnokságra kereszteli, az NB I/B lett az NB I. A 14 csapatos NB II-ben az FC Hatvannak sikerül javítania pozícióján, s a 8. helyen végez. Ám szomorú dolog is történt ebben az idényben: Fodor Imre, a csapat edzője 1999. április 9-én reggel Hatvanba indult az edzést levezetni az M3-as autópályán. Az autópálya kivezető szakaszánál /ahol szokás szerint néhány játékosával találkozott/ kifogyott a benzin. Üres kannával igyekezett visszafelé az alig pár száz méterre lévő benzinkúthoz, majd miután megtöltötte, egy sódert szállító teherautóra kéredzkedett fel. Ám mivel sietett, úgy gondolta, hogy nem száll be, hanem a lábtartón állva utazik. Egy óvatlan pillanatban elvesztette egyensúlyát, s a kerekek alá esett. 36 éves volt ekkor.

Az 1999/2000-es idény sajnos fordulópont az egyesület életében: a sorozatos anyagi gondokkal küszködő egyesület utolsó NB II-es idényére került sor, a búcsúzás pedig érzékelte a nehéz helyzeteket: mindössze 12. lett a gárda.

Az évezred első idényét tehát a megye I. osztályban volt kénytelen kezdeni az FC Hatvan. A klub sorsát rontotta, hogy az NB II-es szintű játékosokat kénytelen volt elengedni, így az utánpótlásból kellett felállítania felnőtt csapatát. Ennek eredménye, hogy a szezon végén 16 csapatból mindössze csak a 14. helyen végzett, csupán a Szihalom és a visszalépő Tarnaméra csapatát tudta megelőzni. Viszont az utánpótlás fantasztikusan szerepelt!

Az ifi csapat simán megnyerte a bajnokságot, egy kivételével minden meccsét megnyerte, lőtt góljainak száma meghaladta a 100-at, így 11 év után ismét bajnokcsapatnak örülhetett Hatvan lakossága.

Hasonlóképp eredményesen szerepeltek a serdülő csapatok is, az FC Hatvan I. megnyerte a Nyugati csoportot, míg az FC Hatvan II. 3. lett.

Tulajdonképpen innentől kezdve az utánpótlás jelenti a sikerek elérését, szinte minden évben van egy korosztály az utánpótlásban, mely bajnoki címet szerez. A felnőtt gárda is leginkább az élbolyhoz tartozik 2008-ig, igaz, inkább a 4. (2003/04, 2004/04, 2006/07) és az 5. (2001/02, 2002/03, 2005/06, 2007/08) helyen tudnak végezni.

2005-ben az FC Hatvan magánkézbe kerül, s Nagy Sándor György elnöksége alatt működik tovább 2008 tavaszáig. Eközben a Népkert Sporttelepen több újítás is sorra kerül, pl.: 2006-ban az egykori Spartacus által létrehozott pálya körüli futópálya, illetve ugyanott a villanyvilágítás kiépítése, 2007-ben és 2008-ban pedig a lelátó rendbe hozatala és az öltözők felújítása zajlik.

2007 tavaszán éri el az évtized legnagyobb sikerét az egyesület: megnyeri a dr. Vass Géza Kupát, melyen a Magyar Kupa megyei selejtezőjéből tovább jutó négy csapat szerepel. A 2007/08-as MK főtáblán a 3. fordulóig menetel, ekkor a Vasas állítja meg, ám így is szép teljesítménynek könyvelhetjük el a szereplést.

A 2008/09-es idényben viszont ezek ellenére sem tud kimagasló teljesítményt nyújtani a csapat a bajnokságban, a szezon végére csupán a 7. helyen tud végezni. Még 2009 tavaszán lemond tisztségéről Nagy Sándor György, helyét Balog Csaba veszi át.

2009 nyarán a városi önkormányzat visszaveszi a Népkert Sporttelep tulajdonjogát. A csapat is érzi, többet kell teljesítenie, s az egykoron NB I-et is megjárt Győri Zoltán vezetésével /ki 2007 tavaszától játékos-edzőként, majd 2009 nyarától már csak edzőként/ a 2. helyen zárja az őszi idényt. A lehetőség adott az NB III-ba való feljutáshoz, miután a városi önkormányzat biztosította az egyesület vezetőit: amennyiben megnyerik a bajnokságot, úgy teljes mértékben támogatást élveznek a harmadosztályú tagság feltételeinek előteremtéséhez.

Sajnos azonban a tavaszi szezonban véget ér a nagy menetelés, s az idény végén – az ifjúsági csapat első helyét feláldozva – épphogy csak megkaparintja a 3. helyet.

A következő idény sem szól másról, mint a nagy álomról, azonban a csapatnak ismét csak a bronz marad.

2011. tavaszán új vezetőség lép az egyesület élére, Balog Csabát a Vác FC korábbi első embere, Ofella Zoltán váltja az elnöki poszton.

A korábban utánpótlás-edzőként is dolgozó szakember azonnal felismeri a városra jellemző hiányosságokat, miután kidolgozza Hatvan sportkoncepcióját, nekilát a klub átszervezésének is.

Legnagyobb húzása a csapat bajnoki szerepeltetésével kapcsolatos: elfogadva az MLSZ felkérését, az FC Hatvan a 2011/2012-es idényben vállalja az NB III-as indulást! Az elnök további intézkedései során megerősíti a gárdát több, az osztálynak megfelelő szintű játékossal, az utánpótlás-korosztályokat pedig az országos másodosztályban indítja.

A fejlődés tehát mutatkozik az egyesületnél, de talán ami mindennél fontosabb minden sportszerető hatvani szemében:

A VÁROSNAK 11 ÉV UTÁN ISMÉT NB-S CSAPATA VAN!!!

AZ FC HATVAN ULTRÁI

Hatvani Lázadók és Sárga Oroszlánok

A ’90-es évek elején, a rendszerváltást követően az NB I-es csapatok külföldi szerepléseik alkalmával találkozhattak a magyar szurkolók Olaszországban az ultra-, illetve Angliában a hool-mozgalommal. Hazánkban gyorsan elterjedt mindkét stílus /elsősorban a Kispest és az Újpest hozta létre csoportjait, illetve honosították meg a mozgalmakat/, s ez átterjedt a másodosztályú csapatokra s.

Természetesen Hatvanban is fészkelődött egy B-közép /ki ne emlékezne Burda Jánosra, alias Manolóra, vagy testvérére, Bélára, illetve „Hatvani Gabira”, s a többiekre/, de rájuk inkább az ösztönös szurkolás volt jellemző.

A Hatvan’s Rebels az 1994/95-ös szezonban állt össze 18-20 fővel. Mentalitásuk inkább a hool-okra volt jellemző, semmint ultra-csoportra, s a brit stílust favorizálták.

Az idény során többen is csatlakoztak hozzájuk, az MTK ellen pl. 40 kopasz arénázott. Tagjaik között leginkább a Ferencváros hatvani illetve gyöngyösi szimpatizánsait lehetett megtalálni, a csoport tagjai között található a zöld-fehérek azóta is hírhedt Aryan Greens nevű ultracsoportjának egy-két alapítója is. Ők vonultak ki a B-középtől a lelátó ’északi margójára”.

Szurkolásaik mellé természetesen a kellékek sem hiányoztak, így nem maradhatott el a füst, fáklya használata sem. Kirándulásaik nem volt balhé-mentes, Tiszakécskén összetűzésbe keveredtek a rendőrökkel, de az MTK, a Diósgyőr és a Gödöllő hívei sem úszták meg, miután „randevúztak” velük. A Rebels nevéhez fűződik az UVB Ludas drapijának megdurrantása is. Azonban a mozgalom csak egy idényt élt meg, a sorozatos sikertelenség miatt beadták a kulcsot.

2 évig továbbra is a B-közép jelentette a szurkolást Hatvanban. Volt ugyan egy kísérlet 1996 őszén /Aliens néven alakult csoport, még fanzine is kiadásra került 30 példányban, hasonló címmel, ám az érdektelenség miatt nem ment sokáig/.

1997. február 2-án nyolc taggal megalakul a Yellow Lions, mely valamilyen szinten a B-közép és az Aliens fúziójával jött össze. Az új csoport már teljes mértékben ultra-csoportnak volt mondható, a pirotechnikai eszközök mellett /melyeket az akkori vezetőség nem igazán szeretett/ igyekeztek koreográfiákat csinálni, több-kevesebb sikerrel.

Ettől függetlenül a csoportnak nem ment annyira, mint azt várták, talán a csapat eredménytelensége, vagy egyszerűen az érdektelenség miatt nem sokat nőtt a létszámuk, sőt inkább a távozás volt a jellemző. 1998-ban aztán egy meccsen betelt a pohár, s a mérkőzés végén felgyújtván a drapikat befejezték működésüket.

Manapság nem igazán jellemző a szurkolói aktivitás az egyesület háza táján. 2006-ban és 2008-ban ugyan volt róla szó, hogy az egykori csoport újra összeáll, hogy segítse az FC Hatvant, ám ez végül nem jött össze.

 

Feltöltés alatt…