Szombaton 2 meccs várt ránk. Az egyes helyszínek közti közlekedést Klagenfurton belül és a környező településeken helyi járatokkal oldották meg, amelyre az akkreditációs kártyával lehetett felszállni és a stadiontól indult. Különböző színek jelezték, hogy a busz melyik pályára megy. Így aki először járt a rendezvényen, mint Mi, azoknak is könnyű volt a tájékozódás.
A délelőtti mérkőzést a Soccer Women Klagenfurt ellen vívtuk. Kulturált pálya és környezet, képzett játékosok, gördülékenyen működő csapat. Már az első percektől látszott a különbség, de a lányok egyre jobban belemelegedtek a mérkőzésbe. Sajna ezen a meccsen több potya gól is a hálónkban landolt, így az eredmény sem lehetett más, 5-0. A végén egy összecsapást követően a kapusuknak eltört a bal kulcscsontja.
Egyébként az orvosi ellátás kifogástalan volt. A stadionnál két mentő teljesített szolgálatot és a sérültek ellátás is osztályon felüli volt. Mondom ezt azért, mert nálunk is kificamodott P.Boglárka jobb bokája, akit a másik maródival a helyi kórházban azonnal elláttak.
A lányok egyre jobban megértették egymást, játékuk finomodott, csapatként kezdtek a működni. Ez meg is látszott az utolsó két találkozón. Nem csak azért, mert pontokat szereztünk, hanem mert edzői utasítások, kérések, tanácsok, intelmek és játékosok, Csapat egymásra talált. A hazaiak következtek. Alsó házi rangadó, mondhatnám. Fischl nevezetű községbe mentünk, a kék busszal, ahol kezdtük a tornát. A helyiek már gyakoroltak, taktikai jellegű mozgásokkal múlatták az időt. A mieink egyre fáradtabban, de annál nagyobb sportemberi tulajdonságokat meglelve magukban, készültek. Bemelegítés, kis passz, kapura lövés és kezdés. Nagyon magas fordulatszámon és hőfokon indultunk. Két gól lett az eredménye, E.Nikoletta és H.Debra jóvoltából. Megérdemeltük. A második félidőben játékvezető egyre jobban a hazaiak javára ítélt meg mindent és engedte el a nagyobbnál-nagyobb leseket. De ez sem szegte harci kedvünk. A lányok fiús keménységgel tették oda magukat és végül megérdemelt 2-1-es győzelmet értünk el. Ami csodálatos volt, hogy az U13-as csapataink is kijöttek szurkolni nekünk, így megélhették e szép diadalt. Együtt örültünk és örömtáncot jártunk.
A záró találkozó vasárnap délelőtt került megrendezésre, ahol a Kelen SC összeszokott, bajnok esélyes csapata volt ellenfelünk. Két ellentétes félidő. Az elsőben, míg tartott a kondi, szép akciókat vezettünk, 5-8 passzra is képesek voltunk, helyzeteink, lövéseink voltak. A másodikban aztán igazi kupahangulat jellemezte a találkozót. A Kelenesek ívelgették kapunk elé a labdát, mi tördeltük a játékot, minden egyes zöld mellé jutott 2-3 fehér mezes, így aztán sikerült megállítanunk rohamaikat. Ezzel a döntetlennel feltettük saját teljesítményünk fejére koronát. A Kelen a döntetlennel visszacsúszott a második helyre. Mi pedig megmutattuk sportolói nagyságunkat. Így 6 csapatból 5. helyen zártuk a tornát.
Élmény, kacagás, tapasztalat, mellyel gazdagabbak lettünk.
